0
Csak pár dologra reagálnék még, és tökre nem érdekel kié az utolsó szó.
Amikor én ide regisztráltam, akkor még gyerek voltam, és az itt töltött 5 év alatt lettem felnőtt. Nem igazán érzem fairnek ezeket a vissza idézéseket, mert akinek a személyisége még fejlődésben van az más kategória mint az aki végig felnőttként és kialakult személyiségként volt itt jelent. Egyáltalán ne lepődj meg rajta hogy az 5 éves posztjaimban máshogy írok mint most.
A másik még, nekem van egy utópisztikus világnézetem hogy kéne a dolgoknak működniük tökéletes esetben, meg van egy realista világnézetem aminél a gyakorlati működéseket nézem. Ez a kettő gyakran különbözik. Néha erről írok, néha arról. Néha meg eljutok olyan következtetésre hogy az utópisztikus talán nem is annyira utópisztikus, vagy a realista talán nem is annyira realista. Szerintem érted.
Miben hasonlóak a mai osztrákok és magyarok? Nagyon sok mindenben és sok mindenben különböznek. Igen volt amikor a szlovákokat írtam, és volt amikor a szerbeket. A környező népek nagyon hasonlóak, hogy mennyire ez inkább személyes nézőponttól függ. Nem hiszem hogy lenne ilyen hasonlósági mértékegység. Van aki ezt érzi, mások a másikat, mindenkinek megvan a maga igazsága.
Az osztrák és magyar nép politikai értelemben nagyon különböző. Tonnányi szakirodalmat olvastam a Habsburg Monarchiáról, ebből egy könyvet tudnék írni. Adódik a kérdés ha két nép ennyire különböző, mégis mi tartotta össze őket olyan erősen? Röviden: a félelem. Félelem egymástól és félelem másoktól. A 19. században az osztrákok féltek a magyaroktól pl a 48' as események miatt, elég kijózanító volt Bécsben a felismerős hogy csak orosz segítséggel győztek és a magyarok is féltek az osztrákoktól a megtorlás és abszolutizmushoz köthető alávetett státusz miatt. Ott volt a még az is, hogy amikor megtörtént a német egység, akkor a hagyományos német hátország Bécs mögül eltűnt. Bécs és Ausztria azért tudott pici tartományként ekkora erőt felmutatni, mert korábban a Német Római Birodalom kapcsán bármikor vissza tudott ebbe a német hátországba nyúlni. Az hogy a poroszok legyőzték az osztrákokat és kvázi elvették tőlük a német területeket, ez Ausztriát nagyon bekorlátolta, sőt féltek is a poroszoktól hogy egyszerűen beolvasztják maguk közé Bécset mint tartományt.
Magyarország az oszmán háborúk alatt elvesztette nagyhatalmi státuszát, keleten megerősödött az az Orosz birodalom ami egyre inkább kezdett pánszláv húrokat pengetni, ez elég nagy félelemmel töltötte el a magyar vezetést akik sok szlávok tartottak uralmuk alatt, és a török kiűzésével legyengült ország magát már nem tudta megvédeni a nagyhatalmaktól. Bécsben és Budapesten is azon kapta magát mindenki hogy egyedül maradtunk, körülvéve olyan ellenséges hatalmakkal akikkel nem bírunk egyedül. Tehát jött a felismerés vagy összefogunk vagy megyünk mindketten a levesbe, ez vezetett a Kiegyezéshez. Nagyon különböző a két ország pályája, és a világnézete is, történelmi kontextusban is. De ettől még riválisok, szerintem pont a különbözőség az egyik ok.
Én korábban a szélsőjobbról beszéltem, erre hoztad Orbánt aki nem szélsőjobbos, az hogy a Dunántúl konzervatív, még nem jelenti hogy széljobberek lennének. Amúgy az osztrák vidék is konzervatív, sőt vallásosabb is mint a magyar. Ha a szélsőjobbról beszélünk akkor a Mi Hazánk regionális népszerűségét kéne nézni.
Jah annyira hajlíthatatlan és képtelen vagyok beismerni hogy nincs igazam, hogy korábban arról panaszkodtál hogy változtatom a véleményem. Nincs itt egy kis önellentmondás?
Örülök hogy Kiel elismerte hogy a románt szitokszóként használják egyesek, de én ezt hol nem ismertem el? Persze hogy használják, de főleg a szélsőségesek.
Tudod ez a kettőnk dolga, nagyon is hasonlít az eredeti témára. Te ezeket a beszélgetéseket versenyként látod, én erre sose utaltam. Te rám riválisként tekintesz, én viszont nem tekintek rád igy. Kicsit ironikus a thread árnyékában
Az élet arról szól hogy megismerjük a határainkat, és néha ezeket át is törjük. Én Dunaival simán eljutottam erre a szintre, és mocskoltuk egymást mint a bokrot. Viszont amint a vitának vége lett, visszaálltunk alapállapotba és simán kijöttünk, sose támadtuk volna hátba a másikat. Tudtuk mindketten, a másikra mondott szidalmak egyike sem komoly, amikor Dunait bannolták én voltam az első aki lobbizott hogy visszaengedjék, profilra is sokáig kiírtam hogy "free Dunai" ha még emlékszel.
Mondok neked egy mesét. Egy hideg téli estén egy fióka kipottyant a fészekből és a földre esett. Hangosan csiripelt mert fázott, erre odalépett hozzá egy tehén és rátojt a fiókára, aki a meleg tehénlepény miatt megmenekült a fagyhaláltól. Amint tovább csiripelt, odament hozzá a farkas, kihúzta a mocsokból, letisztogatta és megette. Tudod mi a mese lényege? Nem mindenki akar rosszat aki rádszarik és nem mindenki akar jót aki kihúz a szarból.
peace
Bookmarks